part 2 coming soon... ;)
10. fejezet
part 1
Csupán 23 óra és 12 percbe telt" mire Phoenixbe értünk. Habár így is lefaragtunk másfél napot az utazási időből. Utoljára amikor ezt az utat megtettem 1920 volt, zuhogó eső, tökéletes idő a kocsikázáshoz, ha attól eltekintünk, hogy a kocsinak nem volt teteje.
Bella a hosszú kocsikázás alatt csak azt hajtogatta, hogy látni akarja az anyját... ez nem fejezi ki elég pontosan, azt ami történt;
- Hát ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! MI?!?! Ezmiez?! Ho.. te meg csak nézel és vezetsz. Még mindig nézel és vezetsz! Anyát akaroooom!! Add ide az ájfidat, az enyémen nincs pénz (aha -.- )... - innen már csak azt hallottam, hogy blablabla.
A filmben megvicceltük a nézőket, ugyanis én vittem Bellát a Szalvatóre Szállóba, nem Alice és Jasper.
Megérkeztünk és bejelentkeztünk mint Mr. és Mrs. Smith. A lakosztályunk egyszerűen.. k*rva szar volt. Nem csodálom, hisz 120Ft/éjszakáért mit vártam? Rendeltem a szobaszervíztől kaját, mert rájöttem, hogy Bells ember. Úgy evett, mint egy varacskosdisznó, de így is csudagyönyörű volt, mint mindéég. Megint azzal nyaggatott, hogy adjam oda neki a telómat. A múltkor is lemerítette, mert Guitar Hero-zott rajta. Bementem a budiba, hogy felfrissítsem egy kicsit magam. A tükör előtt elgondolkoztam: Vehetek hajat, ha nem nő - mert hát nem nő, csak a barkóm -, megcsináltathatom az orrom - bár az tökéletes - és megvehetem az összes sminkcuccot, amit a MAC készíteni tud - pipa, de ennél szebb már úgysem lehetek. Miközben elvoltam maganak, hallottam, hogy Bellus az mutterjával csacsog. Alvó üzemmódba raktam magam - kifárasztott a vezetés. Egy órányi üvegestekintetűegyhelybenállás után "visszatértem", de mire kimentem Bella eltűnt.
Előkerítettem a családot és elindultuk megkeresni Bellát. Lehet, hogy meg kellett volna fontolnom Emmett ötletét, miszerint nyomkövető vagy valamilyen chip kéne Bellura, hogy ne vesszen el. Hát már mindegy.
Mindnyájan kocsiba szálltunk és elkezdtük a keresést. Kár, hogy Google Earthbe nem lehet beírni, hogy keresse meg. Bella-Bella, mindig csinálsz valamit! Úgy vezettem, mint valami félőrült, de hát a szerelmem bajban volt. Tudtam, hogy nem csak a sarki boltba ment le kenyérért, mert nem ízlett neki a francia konyha. Éreztem, hogy itt az élete a tét, mindig az, ha én nem vagyok mellette. Most totál úgy éreztem magam, mint ha valami romantikus, csöpögős, tini filmben lennék, vámpírokkal a főszerepben.
Először azért mégis csak a sarki csemegébe mentünk, sose lehet tudni Bella mit fog tenni alapon. De sajnos nem ott volt. Bár azt mondta az eladónő, hogy egy igazán ügyetlen hölgy leborította az innivalós polcot, majd a kólát, ami a kezében volt lerakta, és kirohant az üzletből. Igen, valószínűleg ez az én Bellusom volt.
Ötletem sem volt hol lehet, de Alicenek volt egy látomása. Egy baletttermet látott, ahol James valami gusztustalan pornót nézett, amiben két csaj smárolt. Az egyik mintha Natalie Portman lett volna. Mind mondtuk neki, hogy túl sokszor látta a Black Swant, de ő váltig állította, hogy nem, az teljesen máshogy nézett ki.
Próba szerencse, gondoltam, így Belláék házához legközelebbi stúdió felé vettem az irányt. Elvégre kétszáz ilyen van itt Phoenixbe, miért is ment volna máshova?!
Mivel jólneveltek vagyunk először az ajtónál próbálkoztunk. Kopogtattunk, csengettünk, dörömböltünk, de mivel nem nyitott ajtót senki, gondoltuk nem hallják. Az ablak felé vettük az irányt. Én törtem-zúztam, míg két ablaknyira tőlem, Alice óvatosan kinyitotta az ablakot. Én drámai akartam lenni, de ő mindig elrontja. Jelekkel elkommunikáltuk, hogy mi lesz a szitu, ha bemegyünk.
Benéztem az ablakon és láttam, hogy James épp Bellát üldözi, így kapva kaptam az alkalmon és rávetettem magam. Persze szívesebben tettem volna ezt Bellával, mármint a vetődést, de Stephanie csak a harmadik részben fogja megengedni.
-Úgy gondolod, egy 0 vagyok?-vágta hozzám a kérdést James, a cipőjével együtt.
-Miért, nem vagy az?
-Te nem vagy nagyobb 0, mint én?
-Szerinted kinek a nevét fogják kiabálni a tini csajok? A harmadik részben még Victoria is lecserél, nem?
-Szerinted kinek nagyobb a cerkája?
-Ööö... Hagyd békén a barátnőmet!-kiáltottam el magam. Érdekes módon ilyenkor mindig Tarzannak képzelem magam.
James a tükörhöz nyomott, ami összetört.
-Olyan ronda vagy, hogy a tükör se bírja a pofádat. -vágta a fejemhez. Meg a fejemet a tükörhöz.
Erre még mérgesebb lettem. Senki sem poénkodhat a kinézetemen. Elvégre Lady Gaga is megmondta, hogy "I'm beautiful in my way 'cause God makes no mistakes. I'm on a right track, baby I was born this way...".
Mérgemben kiharaptam egy husi darabot a nyakából. Odadobtam a "maradékot" Alice-nem, hogy intézze el és letérdeltem Bella mellé.
Észre se vett, csak nyögött és nyögött, a szeme pedig keresztbe állt.
-Ne félj Bella! Enyhítek a fájdalmadon. CARLISLEEEEE!!!!!! Várjál... megvan: "Ne add fel, kérlek, baby..."
-Fiam, ezzel csak rontassz a helyzeten. Szívd ki a mérget!
-De akkor meghal!
-Dehogyis, csak leereszt, mint egy guminő. Szívd, szívd, szívd...!!
Hát legyen. A fogamat belemélyesztettem a húsába és éresztem, ahogy a vére szétárad a testemben.
-Elég! Edward állj le! Megölöd! Emlékezz, ki vagy!
***
A kórházba megérkezett Renée és persze rögtön felverte Bellát. Gyorsan elő kellett állnom valami sztorival.
-Bella, emlékszel valamire? Várj.. tudom, hogy nem. Az történt, hogy leestél a lépcsőn, mert béna vagy és rádesett egy üveglap, mert még mindig béna vagy.. ja és egy kuty is megharapott, me..
-Béna vagyok? Tudom, tudom.- sóhajtozott.
-Nem baj. - és homlokon csókoltam.
-De azért ugye elviszel a bálba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése