Full Moon

Íme ez is megvan. Anikó kiesett, Éva bentvan Alekinnyóval és Erzsi-Jerzsivel. Lényeg a lényeg, hogy legális érettségi szünetünket töltjük és írtunk is. Ezen kívül két fejezet lesz még. 10/1 és 10/2. Mindkettő hosszabb lesz, mint azt megszokhattátok. Jó lenne pár komment, bár úgysem fogtok írni. Never mind.

Hát akkor búcsúzom.

-MajSten.

9. fejezet

A látóhatáron kívül megjelent három nomád vempájör. Egy magas, sármos szőke, egy rasztás néger és egy VV Éva hajú, vörös, dögös bögyös. Úgy suhantak felénk, mintha valami béna kaszkadőröket húznának egy varázsszőnyegen. A magas néger megszólalt.

-Azt hiszem ez a tiétek. –mutatott fel egy labdát.

-Nekünk baseball labda kell, nem pedig gumilabda.-jegyezte meg Carlisle.

-Hát pedig a pöttyös az igazi. – mondta rasztafej és odadobta Jaspernek.

-Egyébként Laurent vagyok. Ő itt Viktória, ő pedig James.

-Hát.. szuper. –Carlisle kezdett idegessé válni, a gondolatai csak úgy cikáztak. Lassú agyam képtelen volt követni. –Ez itt a családom: János (Jasper), Elemér (Emmett), Róza(Rosalie), Emese (Esme), én, Károly(Carlisle), Alíz(Alice), Edmund(Edward) és Izabella (Bella.).

-Csak Bella. –jelentette ki büszkén. Vetettem rá egy ’kussolj már te hülye picsa’ pillantást.

-Remek. Nájsz tu mít jú. A lényeg. Játszhatunk mi is?

-Öööö.. ja. Ha nagyon muszáj. Hárman úgy is épp indulni készültek.

Viktória és James összenéztek. Viktoria éppen arra gondolt, hogy milyen jó volt megölni azt a csónakost.

Szóval ők ölték meg a „szép dzsekiset”. A torkomon akadt a semmi. Közelebb húztam magamhoz Bellát és erősen szorítottam.

-Gyilkos a csavart labdám. –mosolygott szemérmetlenül Vikcsi baba Jasperre.

’A büdös ribanc, letépem a fejét.’-gondolta Alice.-’Vagy majd a pasijájét.’-nézett szúrósan Jamesre.

-Meg tudunk vele birkózni. –mondta nevetve Japser.

Mindenki úgy tett mintha olyan nagy oltás lett volna.

-Óóóúúúúúúóóóóúúúú.

-Rendben, kezdjük. –mondta Carlisle és mindenki elindult elfoglalni a helyét.

Egy hirtelen légáramlat érkezett É-K-i irányból és meglebbentette Bella haját, egyenesen James orrába fújva az emberszagot.

-Hoztatok nasit. –ujjongott, tapsikolt, ugrált, mint egy cukorra éhes öt éves.

-Harr! –választoltam. Jamesben felszínre tört a vadászösztön. Csak Bella véres nyaka lebegett a lelki szemei előtt.

-Teknős alakzaaaaaaaat! –kiáltottam el magam.

-Inkább sün!- mondta a szakmabeli.

Egy tömegként kiáltottunk fel: -Sün, sün, sün, sün, sün…..

Körbe sünöztük Bellát.

-Ideje mennünk. –komolykodott Laurent. –James!

James még utoljára beleszagolt a levegőbe, majd elsuhantak.

Gondolkodás nélkül elindultam a Jeep felé, magammal húzva Bellát. Benyomtam az anyósülésre és próbáltam ráerőszakolni a biztonsági övet.

-Megvan! Megvan! –ordított rám. Beültem a kormányhoz és gázt adtam.

-Hova megyünk? Most engem üldöz? Most mi van? Mi történik?

-Phoenixbe megyünk. -.-”