7. fejezet

7. fejezet

Már Bella lefekvéshez készülődött, mikor bekukkantottam az ablakán.
- Hát te meg hogy jöttél be? – értetlenkedett.
- Először is: háttal nem kezdünk mondatot. Másodszor: az ablakon.
- Mióta csinálod ezt? – ült fel az ágyon.
- Pár hónapja.
- De én csak három hete vagyok itt.
- Háát.. öhm.. néha napján meglátogattam Charliet is, hogy megtisztogassa a fegyverem.
- Hát? Hát jó.
Nem bírtam ellenállni a csáberejének.
- Szeretnék kipróbálni valamit. De meg kell ígérned, hogy nem mocorogsz!
- Oksa - ;)-ott rám.
Rámásztam az ágy szélére, már onnan láttam a pizsije alól kikandikáló szado-szerkót. Ezt meg honnan tudta?!
Lassan közeledtem felé, miközben próbáltam visszafogni a vér utáni vágyakozásomat. Szexisen beletúrtam tökéletes vörösesbarna fürtjeimbe, majd csábítóan megnyaltam..aa.. a számat.
Ajkaink egymásra találtak, és nyelvünk tökéletes bécsi keringőt járt. Vagy ez csak cha-cha-cha…ez a feladat máára.
- Ez meg mi volt? – húzódott el tőlem.
- Ezt csóknak hívják, gyakorolnod kéne!
- Nem az, azt ismerem.
- Kamu!!
- Most nem erről van szó. Mi volt ez a dalocska amit beleénekeltél a számba?
- Tudod, nagy hatással volt rám a hatvanas évek. – néztem mélyen a szemébe.
Bella erőszakosan megcsókolt.
- Mi volt ez? Smaci? – kérdeztem hátrahőkölve.
- Nem. Smedve. – heherészett.
Nagy poén, gondoltam magamban.
- Holnapra ne tervezz semmit. Rávettem Alice-t és Emmett-et, hogy menjünk baseballozni.
- Nem maradhatnánk itthon? – kezét lejjebb csúsztatta, egyenesen a gatyám felé. – és mit fogok ott csinálni? Nem is tudok labdázni.
- Mit fogsz, mit fogsz, elesni fogsz..
- Most valami mást fogok. – nézett le a kezére.
Gyorsan hátraugrottam az ággyal szemközti falhoz, és rátapadtam, mint… Nincs hasonlat, ez semmihez se fogható.
- Léci maradj itt! – kérlelt Bellus.
Beadtam a derekam. Befeküdtem mellé az ágyba, gondoltam mára végre leereszthetem az árbocom. Csak remélem nem jön rá, hogy szűz vagyok. De hát ha már 80 éve titkolom, nem most fog kiderülni.