Hosszú fejezet kárpótlásul, amiért rég írtunk. De van ilyen.;)
xoxo Majsten.
ps. keressetek rá Aaron Ramsey-re. Hát nem rossz... :P
9. fejezet
- Édesem! Már annyira hiányoztál! - anya már jó pár zsebkendőt eláztatott. Egy percen át szorított magához, úgy, hogy majdnem megfulladtam. A nappali közepén esett nekem és akárhogy próbáltam eljutni egy pohár almaléért nem sikerült.
- Anya, csak hat napig voltam távol. Nem hiszem, hogy ezért meg kéne fojtanod engem! - kapkodtam a levegőt.
- Egy újabb tengerentúli ország, Kris, én olyan büszke vagyok rád! - hirtelen elengedett és a konyha falára felakasztott térkép felé vette az irányt.
- Anyukám, ezt most komolyan gondolod? Még mindig?
- Persze - egy újabb gombostűt szúrt a térképbe.
Ezt a térképet hat éves koromban kaptam Jeff bácsikámtól, aki már akkor megmondta, hogy belőlem nagy világutazó lesz. Akkoriban még ki se tettem a lábamat az államból. Az első pötty pár hónappal később került rá és azóta szinte az egész világot behálóztam. Király vagyok.
- Aaron itt van már? Ugye fent van a szobámban? - hirtelen majd kiugrott a szívem.
- Igen, fent van. Már vagy 10 perce itt van. Nem is értem, hogyan jutott el a LAX-tól ideáig ilyen kevés idő alatt. - megállt, majd lassan folytatta - ott, ott biztosan megtanult, hogy is mondjam, életre-halálra vezetni.
- Anya, ez nem, ... ilyet nee. - hogy lehetne egyáltalán ilyet ?!
- Jól van, nem úgy értettem. Inkább menj fel, sok mindent kell megbeszélnetek. -odatessékelt a lépcsőhöz és intett, hogy induljak.
Gyorsan felugrottam a lépcső tetejére, de a szobám előtt megtorpantam. Mi van akkor, ha már nem ugyanaz? Semmi sem ugyanaz. De akkor miért hívott fel? Hát azért mert ugyanaz minden. Ó, imádom az eszmefuttatásaimat. Lassan elfordítottam a kilincset és bekukkantottam. Ott állt az íróasztalom mellett és a bekeretezett képeket nézegette.
- Khm... szia. - Integettem neki és közben hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
Megforult és a szemünk találkozott. Mintha megállt volna az idő. Tisztára, mint a filmekben, már pedig a filmekben totál ilyen.
- Szia. - mosolygott rám és lassan közelebb lépett. Nem is kellett több. Odarohantam hozzá és a karjába ugrottam és úgy szorítottam, ahogy csak bírtam. Már nem is olyan könnyű átölelni őt, mint régen. Alig értem át a vállát. Az biztos, hogy jól kigyúrta magát.
- Ez hihetetlen! - szorított magához.
- Uram Isten, ez fantasztikus! - kissé elcsuklott a hangom. Kimásztunk egymás karjaiból és lehuppantunk a fotelbe. - Jajj, mesélj el mindent! Mindent tudni akarok! Milyen volt ott? Milyenek ott az emberek? Jófejek voltak veled? Meglőttek, megsebesültél? Mondj el mindent! - egy levegővétel alatt.
- Hát nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de megérte. - közben mosolygott és, úgy beszélt, mintha már vagy hatvanadjára mesélné el a történetet. - Te leszel az első, akinek részletesen beszámolok róla. - hunyta le a szemét, nagy levegőt vett és újra kinyitotta.
- Még Jenny néninek sem? - szaladt fel a szemöldököm.
- Nem. - rázta meg a fejét - Anya sem értené meg. Emlékszel milyen idegbajos volt, amikor elmentem?Úgy járkált fel-alá, mint aki azt sem tudja hol van.- kuncogott.
- Hát azért nem csodálom, hogy kicsit kiakadt. De az már tényleg vicces volt. Nem akarta, hogy az történjen veled, mint apáddal. De én akkor is melletted álltam, most is itt vagyok. - megfogtam a kezét. - Na, mesélj!
- Az én sztorim hosszabb, mint a tiéd, úgyhogy kezdd te! Mi történt azóta, hogy elmentem? - látszott, hogy nem ez a megfelelő időpont a tűzvonal kiértékelésére.
- Azóta játszottam pár filmben és nem túlzok, ha azt mondom, hogy világsztár vagyok. - áradoztam magamról.
- Igen, hallottam. Gratulálok! - nyújtotta a kezét. Megráztam és azzal a lendülettel megcsókoltam. Nem ellenkezett és nem kellett sok idő még viszonozta a csókot. Közben kuncogott magában, átkarolt és magához húzott. Az ágyam felé kezdett húzni és lassan felkúsztunk rá. Én, mint valami kislány, aki hónapok múlva végre megtalálja a rég elveszettnek hitt plüssmaciját, csak úgy húztam magamhoz. Elkezdtem kigombolni az ingjét de hirtelen felemelkedett. Én azt hittem, hogy valami rosszat csináltam, de nem, mert egyszerre csak nagy hahotában tört ki.
- Mi van? - kérdeztem kiváncsian miközben teljesen kigomboltam az ingjét és a fotelba dobtam.
- Eszembe jutott valami. - még mindig csak röhögött.
- Mi az? Én is nevetnék. - még mindig nem néztem rá, hanem végigcsókoltam az arca minden pontját és alig hagytam szóhoz jutni.
Feltápászkodott és próbált kicsit komolyabb fejet vágni.
- Emlékszel, amikor apáék kitalálták, hogy menjünk vadászni? - ismét kuncogott. Belőlem is feltört a kacagás.
- És lemaradtunk tőlük és visszamentünk ahhoz a hatalmas kocsihoz. - már a fejemet fogtam és alig kaptam levegőt a vihogástól.
- És a hátsóülésen csináltuk. - mosolygott és megcsókolt. Régi szép idők.
- Meg amikor eper shake-et öntöttünk Sandra gatyájába. - nem bírtam, levegőt.
- Annyira még sosem láttam embert kiakadni! Pedig ment az eperszín a szőke hajához.
-Olyan minta rózsaszínt menstruált volna.
Miután kiröhötük magunkat, kínos csend telepedett.
-Khm... -kezdte Aaron titokzatosan. -Hoztam neked valamit.
Szarka szindrómám beindult és alig vártam, hogy előhúzzon valami csillogósat.
-Megláttam egy kirakatban Irakban és rögtön te jutottál eszembe. Mindig is mondtam neked, hogy egyszer majd sokra viszed. - és előhúzott egy kis dobozkát a nadrágzsebéből és átnyújtotta. Kikaptam a kezéből és izgatottan kibontottam.
-Nemáár, ez most komoly? Annyira, annyira...eöööh.
-Nem tetszik? - nézett rám bambi szemekkel.
-Oh, hát hogyne tetszene, még emlékszel rá, hogy ilyet akartam? Annyira szép, nagyon tetszik. Komolyan. Köszönöm. - és átöleltem. Csillagnyaklánc.
-Biztos? Mert ha nem tetszik, itt LA-ben ki tudom cserélni valami másra.
-Biztos, biztos, tényleg gyönyörű, csak... csak olyan fura, hogy itt vagy és.. ajándékot is hoztál nekem és..és itt vagy. - a vállára hajtottam a fejem és megpusziltam a nyakát.
-Egyébként nem is mondtam, de nagyon jól nézel ki.
-Hát köszi. Én jól nézek ki... öhm... te jól nézel ki, én nem tudom hogy, hogy nézek ki, de te jól nézel ki. Barna haj, zöld szem, csinos pofi, izmos test, kozka has és még jó színben is vagy. - levegővétel.
-Tudom, hogy jól nézek ki. Már mondták. - bevágott egy egófejet.
-Párna a fejbeeeeee!! - elvettem a háta mögül a párnát és püfölni kezdtem. De nem a párnát. Ő is a kezébe kapott egy kispárnát és az ágyon csatároztunk. Pár perc kimerítő ágytorna után lihegve felkiáltott:
- Jajj, el is felejtettem mondani, hogy 3 hónapja a hivatalos nevem Aaron Ramsey. Tudom, kicsit más mint a Swarovskij, de te is emlékszel mennyit cikiztek, na meg a katonaságban is úgy hívtak, hogy gyémántfiú.
Kicsit megdöbbentett az új név, de miért ne? Olyan névvel, mint a Swarovskij tényleg brutális az élet.
-Ez olyan jó pasi név és ezért pont jól áll neked. - mosolyogva sétáltam a szekrényemhez egy kényelmesebb ruhadarabot keresve. Letoltam a gatyámat - és miért nem lepődtem meg - anya benyitott egy tál sütivel a kezében. Azzal a lendülettel, ahogy jött, úgy fordult ki. Három - négy másodperc múlva ismét benyitott, akkor már óvatosabban és egyik kezét a szeme elé tartva. Eközben Aaron az ingjét kereste és meg még mindig öltöztem.
- Hoztam sütit, én azt hiszem, hogy ide lerakom és, és akkor én megyek is. - és az ajtó már be is csukódott mögötte, de Max macs még besurrant a résen.
-Hát Maxiiii! Maximóóóóó! Hát gyere ide, maaacs! - felkaptam az ölembe és megsimiztem. Aaron is közelebb jött és megcirógatta Maxi tokáját. - Jajj hát hallottam mi történt az én pitititámmal, kiszedtek a tojáskáidat, jajj ugye nem fájt, jajj! - gügyögtem, mint egy 3 éves.
Maxi a tojás szó hallatán nyávogni kezdett és kimászott az ölemből, áttrappolt a szobán és kisurrant nyiló ajtón.
-Hát te? -kérdeztem ellenszenves hangon.
-Hát én, hát te, hát ő és hát a macska. -próbált poénkodni.
-Kac-kac kukac.
-Anyád mondta, szexeltek. -mondta Rob.
-Milyen udvariatlan vagyok. Elfelejtettem bemutatkozni. -lépett oda Aaron. -Aaron Ramsey vagyok. -mutatkozott be és kinyújtotta a jobbját.
-Ööö... hát szuper. -és ő is odanyújtotta a kezét. -Te biztos ismersz engem. Engem mindenki ismer.
-Ami azt illeti nem.
-Hát ezt benézted. -állapítottam meg. Lassan már vagy fél perce szorították egymás kezét. Férfiúi rivalizálás? Miután Aaron elengedte végre a kezét, láttam Rob arcán a megkönnyebbülést. Kedvenc szépfiúm megfordult és ledobta magát mellém.
-Nincs saját pólója? -kérdezte Robert.
-Neked meg nincs saját vicced? -vágtam vissza. -Olcsó trükk kétszer ugyanazt elsütni.
Aaron csak bambán nézett, de azért a kezét a combomra tette.
-Hát drága barátom... -az utolsó szót merő gúnnyal ejtette ki. -... tegnap még nekem terpesztett.
Na itt felment bennem a pumpa.
-Hát lehet, hogy terpesztett neked, de nem hiszem, hogy bármit is be tudtál neki rakni.
Úúú, ez mekkora oltás. Gondolat pacsi Aaronnek!
-Amúgy is, te minek jöttél ide?
-Megbízható kurvát kerestem. -vigyorgott elégedetten. Aaron megfeszült mellettem, felállt és közvetlenül Robert előtt lecövekelt. Habár vagy 6 centivel kisebb volt, mint Rob, mégis nagyobbnak és erősebbnek tűnt. Bár ez Robci mellett nem vol túl nehéz.
-Menned kéne, most!
-Csicskaaaa, ez az én szövegem. -hadarta és kiszaladt.
