Ez is elkészült, következő nem tudjuk, hogy mikor lesz. Reméljük tetszik és élvezzétek ki az ősziszünetet. Jó szórakozást mindkettőhöz. Ja és kommenteket please. :)
xoxo MajSten
7.fejezet
Áttrappoltam a nappaliba, de az a farok ide is utánam jött. Próbáltam levegőnek nézni, de annyira baszta az agyam az az idegesítő és mellesleg levakarhatatlan vigyor a fején.
-Most meg mit akarsz itt? -kérdeztem egyre dühösebben. Benyomtam a tv-t ahol épp a giliszták szaporodásáról ment egy dokumentum film. Ki gondolná, hogy ezeknek van péniszük?
-Dugunk?
Ha lett volna valami a számba, biztos, hogy megfulladok tőle. Kellett pár perc mire normálisan ki tudtam nyögni valamit. Ez ma már a második célzás arra, hogy meg akar húzni.
-Robert, most komolyan. El kéne menned orvoshoz. Én már mondtam neked, hogy személyiségzavarod van.
-Ne már Stew! Támogatom a baráti szexet.
-Az előbb fejtetted ki, hogy nem akarsz tőlem semmit. Nem emlékszel? „Azt hiszed rád mindenki ugrana? Hát tévedsz.” -emlékeztettem. -Mellesleg barátok sem vagyunk. Szimpla munkatársak.
-Ha nem kedvelnél nem jöttél volna ide. -próbálkozott tovább.
-Köt a szerződés. Nem akarom, hogy kirúgjanak.
-Ne legyél már ennyire karótnyelt, baby. Úgy se csinálnák meg a filmet más Bellával. A rajongók kikészülnének.
-Mindenki leszarja Bellát, vedd már észre. -forgattam szemeimet. -Edward a lényeg.
-Igazad van.
És ismét az az egoista fej. Esküszöm mindjárt megfejelem.
-Nyalj ki!
-Én ezt próbálom elérni, kicsi szívem.
Nagy levegő Kristen! Nagy levegő!
-Most húzzál el innen Robert!
-Jól van, de ugye tudod, hogy nincs vége ennek a párbeszédnek.
Tudom.
-Dehogyis nincs! Szia! -mondtam azzal elkezdtem kinyomni az ajtón.
Elgondolkoztam az ajánlatán. Akárhonnan nézzük, Rob nem az estem, de nem rossz pasi. És már olyan régóta nem voltam együtt senkivel úgy. Aztán itt van ez a pesszárium is. Most mi rossz sülhetne ki belőle? Megromlana a barátságunk? Cöh! Nem is vagyunk barátok. Aztán meg már gyakorlatunk is lesz a Breaking Dawnra.
Miután kizártam Robertet a folyosóra, arra gondoltam inkább lerészegedem, de hirtelen elkezdte verni az ajtót kívülről a tahója.
-Most mi van te ceruzafarkú? -kiabáltam bentről. Reméltem minden jó csaj hallotta.
-Nyisd ki! -hangzott a válasz.
Miért is nyissam ki, most komolyan? Parasztabb már úgysem lehet. Azt hiszi, hogy én valami olcsó, sarki kurva vagyok. Ami azt illeti jó lenne egy kis digi-dugi. Kitártam előtte az ajtót és csípőre tett kézzel végigmértem.
-Uhhm..ez ..az én lakosztályom.. szóval hát, én nem költözök ki! -bökte ki szépen lassan a tényeket.
-Akkor igyunk! -vetettem fel neki az ötletet. Nem szólt semmit, csak a távirányítóhoz slattyogott és nyomkodta a gombokat, mire a falból egy féloldalas bárpult csusszant ki tele piával.
-Van Isten! -néztem fel az égre, aztán Robra.
-Ezt nézd! -elővett egy üveg piát, de hogy mi volt az, arról gőzöm sincs
-Egészségedre! - emelte fel az üveget, majd meghúzta.
Az este folyamán addig győzködtem magam,- mondjuk annyit vedeltünk, hogy már nem is kellett annyira - hogy szinte már elhittem, hogy még jó is lenne vele lefeküdni.
*
Robert már annyira ki volt ütve, hogy az ágyban fetrengett. Szánalmas.
-Most akkhh .. akkor mi lesz? -kérdezte. Még jó, hogy értek alkoholistául.
-Szerinted? -néztem rá majd ráültem és csógolgatni kezdtem a nyakát.
-Na ez máhhr te..tetszik! -lehúzta a pólómat és szorosan magához húzott. Kirázott a hideg. Mi van ha annyira undorodok tőle, hogy lehányom? Mondjuk az csak javítana az arcán. Már éppen dologban voltunk, amikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem már rég lemerültem. Gyorsan felpattantam, de persze megbotlottam, így a padlón csúszva jutottam el a földön fekvő telefonig.
-Szia. Itt Kristen. Ki vagy? -térdeltem fel a szőnyeg sarkán.
-Szia! Még mindig ugyan az a számod. Reménykedtem benne. -hallottam azt az édesen csengő, imádnivaló hangot, amitől mindig megborzongtam. Ez meg hogy lehet? Hiszen évekkel ezelőtt hallottam felőle utoljára.
-Képzeld, meglátogattam anyámat és azt hiszem visszakölltözöm. Csak gondoltam, hogy hát.. öhm, felhívlak. Valamikor találkozhatnánk.
Elakadt a lélegzetem. Újra jönnek a pillangók.
-Az remek lenne. -vágtam rá.- Most nem vagyok otthon, de holnap már hazautazom.
-Akkor majd még beszélünk. - pár pillanatnyi csönd után letettem. Soha nem mertem volna álmodni arról, hogy egyszer visszajön!
Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és lehuppantam Rob mellé az ágyba. Lelöktem az ágyról és rádobtam egy párnát, hogy ne halljam a horkolását.Betakaróztam és máris mélyen aludtam.
